2009. november 1., vasárnap



Gyújtottunk ma egy mécsest itthon...
Mindazok emlékére akik már nincsenek velünk, de itt éltek és ismertük őket, szerettük őket és azt hittük nem lesz olyan idő mikor nem lesznek velünk.

Nagyszüleink, akikkel gyerekkorunkat töltöttük;
Dezi, aki végtelen szeretetével terelgetett minket;
Zsuzsa néni, aki megmutatta, hogy nem kell félni...utolsó erejével is erőt adott;
Erika, aki fájdalmasan hirtelen hagyott itt;
Tóni, aki a Család élő bölcse volt, híd mindannyiunk között;
Patrícia néni, aki tartásával, hitével nevelt bennünket.

Hiányoznak és nélkülük, a  belőlük kapott szelet nélkül szegényebbek lennénk.

Nincsenek megjegyzések: